25. Amint Péter bement, Kornéliusz elébe ment, lábaihoz borult, és imádni akarta.
26. Péter azonban felemelte, s ezt mondta: „Kelj fel, én magam is ember vagyok!“
27. És beszélgetve, bement vele, és sokakat talált ott összegyűlve.
28. És ezt mondta nekik: „Ti tudjátok, hogy tilos zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni. De nékem az Isten megmutatta, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.
29. Ezért ellenkezés nélkül el is jöttem, miután meghívtak. Azt kérdezem tehát, mi okból hivattatok engem?“