1. A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
2. Segíts meg, Istenem,mert nyakamig érnek a vizek!
3. Feneketlen iszapba süllyedtem,nincs hol megállnom.Örvénylő vizekbe estem,elsodort az ár.
4. Belefáradtam a kiáltozásba,kiszáradt a torkom,szemem elhomályosodott,míg Istenemre vártam.