14. Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket!
15. Hallgassatok, figyeljetek,ne legyetek kevélyek,mert az Úr szól.
16. Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket,mielőtt sötétséget támaszt,és mielőtt elbotlanátoka homályba borult hegyeken.Világosságra vártok, de az Úrvakhomályt hoz el,és sűrű sötétséget támaszt.
17. Ha nem hallgattok rám,titkon sírni fogok kevélységetek miatt.Áradnak könnyeim,hull szememből a könny,mert fogságba kerül az Úr nyája.
18. Mondd meg a királynakés az anyakirálynőnek:Alázkodjatok meg, és üljetek a porba,mert leesett fejetekrőlékes koronátok!
19. Körül vannak zárvaa Délvidék városai,nincs aki felszabadítsa őket.Fogságba viszik egész Júdát,fogságba mindenestül.
20. Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd:jönnek már északról!Hol van a rád bízott nyáj,pompás juhnyájad?
21. Mit fogsz mondani,amikor föléd rendeli,nyakadba ülteti azokat az Úr,akiket barátokká akartál tenni?Nem vesznek-e erőtrajtad a fájdalmak,mint a vajúdó asszonyon?
22. Ha pedig ezt kérded magadtól:Miért történt ez velem? –sok bűnöd miatt rántják le ruhádat,és követnek el rajtad erőszakot.
23. Ha majd fehérre változtatjabőrét az etióp,vagy ha a párduc elrejti foltjait,akkor tudtok ti is jót tenni,úgy megtanultátok a rosszat!
24. Úgy szétszórom őket,akár a pelyvát,amelyet elsodor a pusztai szél.
25. Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád– így szól az Úr –,mert elfeledtél engem,és hazugságban bíztál!
26. Ezért én is arcodra borítom ruhádat,hogy kilássék gyalázatod.
27. Bujaságodat, vihogásodat,fajtalan paráznaságodatés bálványaidat ott látoma halmokon és a mezőn.Jaj neked, Jeruzsálem!Nem akarsz megtisztulni.Mikor lesz ennek vége?!