15. „Ne félj, Sion leánya,íme, királyod jön,szamárcsikón ülve.”
16. Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.
17. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból.
18. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette.
19. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!
20. Néhány görög is volt azok között, akik felmentek az ünnepre, hogy imádják az Istent.
21. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: Uram, Jézust szeretnénk látni.
22. Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak.
23. Jézus így válaszolt nekik: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia.
24. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a földbe vetett búzaszem nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.
25. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.
26. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.