7. Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban.
8. Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok.
9. Tanítottak tehát Júdában, náluk volt az Úr törvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.
10. Ezért az Úr rettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen.
11. A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot.
12. Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában.
13. Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt.
14. Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott.
15. Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel.
16. Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt az Úr szolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá.
17. Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott.
18. Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott.
19. Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.