39. Három év múlva azonban Simínek két rabszolgája elszökött Ákíshoz, Maaká fiához, Gát királyához. Simínek hírül hozták, hogy a rabszolgái Gátban vannak.
40. Elindult tehát Simí, fölnyergelte a szamarát, és elment Gátba Ákíshoz, hogy megkeresse a rabszolgáit. Elment Simí, és visszahozta a rabszolgáit Gátból.
41. Jelentették azonban Salamonnak, hogy Simí elment Jeruzsálemből Gátba, és vissza is tért.
42. Ekkor hívatta a király Simít, és ezt mondta neki: Hát nem eskettelek meg téged az Úrra, és nem figyelmeztettelek, hogy ha elmégy, és bárhová távozol, tudd meg, hogy meg kell halnod?! Te azt felelted nekem: Jól van, engedelmeskedem.
43. Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amelyet én adtam neked?
44. Majd ezt mondta a király Simínek: Tudod te, hisz emlékszel te is mindarra a rosszra, amit apámmal, Dáviddal szemben elkövettél. Most majd megfizet neked az Úr a gonoszságodért!
45. Salamon király pedig áldott lesz, és Dávid trónja erősen fog állni az Úr előtt örökké.
46. Majd parancsot adott a király Benájának, Jójádá fiának, az pedig kiment, leterítette Simít, és az meghalt.És megerősödött a királyi hatalom Salamon kezében.