Zsoltárok 102:9-23 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

9. Mindennap gyaláznak ellenségeim,csúfolóim átkoznak engem.

10. Hamut eszem kenyér gyanánt,és italomat könnyekkel keverem

11. háborgó haragod miatt,mert fölemeltél, és eldobtál engem.

12. Napjaim olyanok,mint a megnyúlt árnyék,én pedig elszáradok, mint a fű.

13. De te, Uram, örökre megmaradsz,nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

14. Indulj irgalomra Sion iránt,mert ideje, hogy megkegyelmezz neki,itt van már az ideje!

15. Még a köveiben isgyönyörködnek szolgáid,a porán is szánakoznak.

16. Félik majd, Uram, nevedet a népek,és a föld királyai dicsőségedet,

17. amikor felépíti Siont az Úr,és megjelenik dicsőségesen.

18. Törődik a gyámoltalanok imádságával,nem veti meg imádságukat.

19. Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek,hogy dicsérje az Urataz újjáteremtett nép.

20. Mert letekintett az Úra szent magasságból,lenézett a mennyből a földre,

21. hogy meghallja a foglyok sóhajtását,és megszabadítsa a halálraítélteket.

22. Hirdessék az Úr nevét a Sionon,és dicséretét Jeruzsálemben,

23. amikor összegyűlnek a népek és országok,hogy az Urat tiszteljék.

Zsoltárok 102