1. Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
2. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
3. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.
4. Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,
5. és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:„Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését,és ne csüggedj el, ha megfedd téged,
6. mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.”
7. Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?