38. Vele együtt feszítettek keresztre két rablót is, az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.
39. Akik elmentek mellette, a fejüket csóválva káromolták,
40. és ezt mondták: „Te, aki lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”
41. Hasonlóan a főpapok is gúnyolódva mondták az írástudókkal és a vénekkel együtt:
42. „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne!
43. Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja; hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.”
44. A vele együtt megfeszített rablók is ugyanígy gyalázták.
45. Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész földön.
46. Három óra tájban Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, éli, lamá sabaktáni!” azaz: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?”
47. Néhányan az ott állók közül, akik hallották ezt, így szóltak: „Illést hívja.”
48. Egy közülük azonnal elfutott, hozott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádszálra tűzte, és inni adott neki.
49. A többiek pedig ezt mondták: „Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50. Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
51. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
52. A sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste.
53. Ezek kijöttek a sírokból, és Jézus feltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.
54. Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, nagyon megrémültek, és így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!”
55. Volt ott sok asszony is, akik távolról figyelték mindezt. Ezek Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.