Lukács 7:7-12 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

7. De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.

8. Mert én is hatalom alá rendelt ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Ha szólok ennek: Menj el, elmegy; és a másiknak: Jöjj ide, idejön; és ha azt mondom a szolgámnak: Tedd meg ezt, megteszi.”

9. Amikor Jézus ezt meghallotta, elcsodálkozott rajta, és hátrafordulva így szólt az őt követő sokasághoz: „Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”

10. Mire a küldöttek visszatértek a házba, a szolgát egészségesen találták.

11. Ezután elment egy Nain nevű városba, és vele mentek tanítványai nagy sokasággal együtt.

12. Amikor közeledett a város kapujához, íme, halottat hoztak kifelé, egy özvegyasszony egyetlen fiát, és a városból nagy sokaság követte.

Lukács 7