54. Felkarolta szolgáját, Izráelt,hogy megemlékezzék irgalmáról,
55. amint kijelentette atyáinknak,Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”
56. Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába.
57. Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.
58. Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele.
59. A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.
60. Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.”
61. Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.”
62. Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni.
63. Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott.
64. És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.
65. Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.
66. Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt.
67. Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált:
68. „Áldott az Úr, Izráel Istene,hogy meglátogatta népét,és váltságot szerzett neki.
69. Erős üdvözítőt támasztott nekünkszolgájának, Dávidnak házából,
70. ahogyan kijelentette azt szent prófétái általörök időktől fogva:
71. hogy megszabadít ellenségeinktől,és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;
72. hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal,és megemlékezzék szent szövetségéről,
73. arról az esküről, amellyel megesküdöttatyánknak, Ábrahámnak;és megadja nekünk,
74. hogy ellenségeink kezéből megszabadulva,félelem nélkül szolgáljunk neki,