20. De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.”
21. A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban.
22. Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.
23. Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.
24. E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt:
25. „Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”
26. A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe,
27. egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
28. Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!”
29. Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.