Jób 31:17-27 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

17. ha falatomat egymagam ettem meg,és az árva nem evett belőle,

18. akit ifjúságom óta apjaként neveltem,és anyám méhétől fogva vezettem,

19. ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan,és a szegénynek nincs takarója,

20. ha nem áldott engem, mert derekajuhaim gyapjától fölmelegedett,

21. ha az árva ellen kezet emeltem,mert láttam, hogy a kapubansegítségemre vannak,

22. akkor essék le vállam a lapockámról,törjön le tőből a karom!

23. Hiszen rettegtem Isten csapásától,és fenségét nem bírom elviselni.

24. Ha reménységemet aranyba vetettem,és azt gondoltam, hogy csaka színaranyban bízhatom,

25. ha annak örültem,hogy gazdagságom nagy,és sokat szerzett a kezem,

26. ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog,és a holdat, hogy milyen pompával halad,

27. ha csak titokban isolyan bolondságot tettem,hogy csókot hintettemfeléjük kezemmel,

Jób 31