23. Damaszkuszról.Megdöbbent Hamát és Arpád,remegnek, mert rossz hírt hallottak.A tenger mellett aggodalom uralkodik,amely nem tud csillapodni.
24. Erőtlen lett Damaszkusz,menekülésre készül, rémület fogta el,szorongás és fájdalom jön rá,mint a szülő asszonyra.
25. Miért nem hagyták el a dicső várost,az örvendező várost?
26. Ezért elesnek ifjai a tereken,és a harcosok mind elvesznekazon a napon– így szól a Seregek Ura.
27. Tüzet vetek Damaszkusz várfalára,és megemészti Ben-Hadad palotáit.
28. Így szól az Úr Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya:Rajta, vonuljatok Kédár ellen,és pusztítsátok a keleti népet!
29. Elveszik sátraikat és nyájukat,sátorlapjaikat, minden értéküket,elviszik tevéiket is,és így kiáltoznak feléjük:Iszonyat mindenütt!
30. Fussatok, bujdossatok el messzire,völgyek mélyén bujkáljatok,Hácór lakói! – így szól az Úr.Mert tervet szőtt ellenetekNebukadneccar, Babilónia királya,és gondolatokat gondolt ki ellenetek.
31. Rajta, vonuljatok föl a nép ellen,mely békében és biztonságban lakik!– így szól az Úr.Nincsen kapuja, nincsen zára,egyedül lakik.
32. Tevéik prédára jutnak,tömérdek jószágukat elzsákmányolják.Szétszórom a lenyírt hajúakatminden égtáj felé,veszedelmet hozok rájuk mindenfelől– így szól az Úr.
33. Hácór sakálok tanyája lesz,puszta marad örökre.Nem lakik ott senki,nem tartózkodik ott ember.