15. Azért így szól az Úr ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük.
16. Az a nép is, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom rájuk gonoszságuk büntetését.
17. Mondd el nekik ezt az igét:Szememből könnyek hullanakéjjel-nappal, és nem apadnak el.Mert súlyos sebet kapottnépem szűz leánya,igen fájdalmas csapást.
18. Ha kimegyek a mezőre,látom a fegyverrel megölteket,ha bemegyek a városba,látom az éhségtől szenvedőket.A próféták és a papok pedigolyan országba vándorolnak,amelyet nem ismernek!
19. Ennyire megvetetted Júdát,szívből megutáltad Siont?Miért sújtottál bennünketgyógyíthatatlan csapással?Békességre vártunk,de nem jött semmi jó,és a gyógyulás idejére,de csak rettegünk!
20. Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,atyáink bűnét is:vétkeztünk ellened.
21. A te nevedért kérünk, ne utálj meg,ne engedd, hogy meggyalázzákdicső trónodat!Gondolj ránk! Ne bontsd fela velünk kötött szövetséget!
22. Tudnak-e esőt adnia népek bálványai?Vagy az ég adja-e a záporesőket?Nem, hanem te, Urunk, Istenünk,benned reménykedünk:hiszen te alkottad mindezeket!