15. Félre az útból, tisztátalan– kiáltoztak feléjük –,félre, félre az útból,ne érintsetek!Ha botladozva eljutottak isa pogányok közé, azok azt mondták:Nem maradhattok tovább itt!
16. Maga az Úr szolgáltatta ki őket,nem tekint rájuk többé.A papok személyét nem tisztelték,a véneknek sem kegyelmeztek.
17. Már a szemünk is belefáradt,vártuk a segítséget, de hiába;őrhelyünkről lestük a népet,amely nem hozott szabadulást.
18. Még a lépteinket is figyelték,a szabadba sem mehettünk ki.Elközeledett a vég,letelt az időnk, eljött a vég!
19. Gyorsabbak voltak üldözőink,mint a sasok az égen.A hegyeken hajszoltak bennünket,a pusztában ólálkodtak utánunk.
20. Az Úr fölkentje, éltető leheletünk,foglyul esett vermükben,pedig azt gondoltuk,hogy oltalma alattélhetünk a népek között.