4. Figyeljetek rám, ti népek,hallgassatok rám, nemzetek!Mert tanítás származik tőlem,és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
5. Közel van igazságom,jön már szabadításom,és karommal népeket ítélek.Bennem reménykednek a szigetek,és az én karomra várnak.
6. Emeljétek szemeteket az égre,tekintsetek le a földre,mert az ég szétfoszlik, mint a füst,és a föld szétmállik, mint a ruha,lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.De az én szabadításomörökre megmarad,és igazságom nem rendül meg.
7. Hallgassatok rám,akik ismeritek az igazságot,népem, mely szívébe zárta tanításomat!Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!
8. Mert úgy járnak, mint a ruha,melyet megrág a moly,mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.De az én igazságom örökre megmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9. Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,ó, Úrnak karja!Ébredj, mint hajdanában,az ősrégi nemzedékek idején!Hiszen te vágtad ketté Rahabot,te döfted le a tengeri szörnyet!
10. Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger medrén át,hogy átkelhessenek a megváltottak!
11. Így fognak visszatérniaz Úr megváltottai is,és ujjongva érkeznek meg a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12. Én, én vagyok vigasztalótok!Miért félsz halandó embertől,olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13. Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14. Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!