Énekek 2:6-13 Magyar Bibliatársulat új Fordítású Bibliája (HUNB)

6. Bal karja a fejem alatt,jobbjával átölel engem.

7. Kérve kérlek titeket,Jeruzsálem lányai,a gazellákra és a mező szarvasaira:Ne keltsétek, ne ébresszétek föla szerelmet, amíg nem akarja!

8. Szerelmesem hangját hallom! Jön már,ugrálva a hegyeken,szökdelve a halmokon.

9. Mert olyan szerelmesem, mint a gazella,mint a fiatal szarvas.Itt áll már falaink mellett,benéz az ablakon,betekint a rácsozaton.

10. Szerelmesem így szólított meg:Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!

11. Nézd, vége van a télnek,elmúlt az esőzés, elment.

12. Megjelentek a virágok a földön,itt az éneklés ideje,gerlebúgás hangzik földünkön.

13. Érleli első gyümölcsét a fügefa,és a virágzó szőlők illatoznak.Kelj föl, kedvesem,szépségem, jöjj már!

Énekek 2