14. József ekkor magához hívatta atyját, Jákóbot és hetvenöt főből álló egész rokonságát.
15. Lement tehát Jákób Egyiptomba, aztán meghalt ő is, meghaltak atyáink is.
16. Átvitték őket Sikembe, és elhelyezték abban a sírban, amelyet Ábrahám ezüstpénzért vásárolt Emór fiaitól Sikemben.
17. Amint közeledett az ígéret teljesülésének ideje, amelyet Isten kijelentett Ábrahámnak, elszaporodott a nép, és megsokasodott Egyiptomban.
18. De akkor más lett a király Egyiptomban, és ő nem tudott Józsefről.
19. Ez a király álnokul bánt népünkkel, és azzal nyomorította meg atyáinkat, hogy kitétette csecsemőiket, hogy ne maradjanak életben.
20. Ebben az időben született Mózes, aki kedves volt az Istennek. Három hónapig nevelték az apja házában,
21. amikor pedig kitették, a fáraó leánya felvette, és saját fiaként neveltette.
22. Megtanították Mózest az egyiptomiak minden bölcsességére, és kiváló volt mind szavaiban, mind tetteiben.
23. Amikor pedig betöltötte a negyvenedik életévét, az a gondolat támadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, Izráel fiait.
24. Amikor meglátta, hogy az egyiket bántalmazzák, védelmére kelt, bosszút állt az elnyomottért, és leütötte az egyiptomit.
25. Azt gondolta, megértik a testvérei, hogy Isten az ő keze által szabadítja meg őket. De nem értették meg.
26. Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, békességre intette őket, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?
27. De aki bántalmazta felebarátját, elutasította őt, és ezt mondta: Ki rendelt fölénk téged fejedelemmé és bíróvá?
28. Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit?