16. „Mit tegyünk ezekkel az emberekkel? Mert hogy nyilvánvaló csoda történt általuk, azt tudja Jeruzsálem minden lakosa, és nem is tagadhatjuk.
17. De hogy tovább ne terjedjen a nép között, fenyegessük meg őket, hogy többé ne szóljanak az ő nevében egyetlen embernek se.”
18. Miután tehát behívták őket, megparancsolták, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.
19. Péter és János azonban így válaszolt nekik: „Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre: ítéljétek meg magatok;
20. mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.”
21. Azok pedig, miután megfenyegették, elbocsátották őket, mivel semmi lehetőséget nem találtak arra, hogy megbüntessék őket, a nép miatt, mivel mindenki dicsőítette az Istent a történtekért,
22. ugyanis több mint negyven éves volt az az ember, akin a gyógyításnak ez a csodája történt.
23. Amint elbocsátották őket, elmentek övéikhez, és elbeszélték, miket mondtak nekik a főpapok és a vének.
24. Amikor ezt meghallották, egy szívvel és egy lélekkel felemelték hangjukat az Istenhez, és így szóltak: „Urunk, te teremtetted az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van,
25. te mondtad atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával a Szentlélek által:Miért zúdultak fel a pogányok,és a nemzetek miért terveznekhiábavalóságot?
26. Felkeltek a föld királyai,és a fejedelmek megegyeztekaz Úr ellen és az ő Felkentje ellen.