23. azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
24. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25. Mert ezt mondja róla Dávid:Láttam az Urat magam előtt mindenkor,mert jobbom felől van,hogy meg ne inogjak.
26. Azért vidult fel a szívem,és ujjongott fel a nyelvem,még testem is reménységben fog nyugodni,
27. mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában,azt sem engeded,hogy Szented elmúlást lásson.
28. Megismertetted velem az élet útjait,betöltesz engem örvendezéssela te orcád előtt.
29. Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
31. ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.
33. Miután tehát felemeltetett az Isten jobbjára, és megkapta az Atyától a megígért Szentlelket, kitöltötte ezt, amint látjátok is, halljátok is.
34. Mert nem Dávid ment fel a mennyekbe, hiszen ő maga mondja: Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra,
35. amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.
36. Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.”
37. Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?”
38. Péter így válaszolt: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.