17. Az utolsó napokban, így szól az Isten,kitöltök Lelkemből minden halandóra,és prófétálnak fiaitok és leányaitok,és ifjaitok látomásokat látnak,véneitek pedig álmokat álmodnak;
18. még szolgáimra és szolgálóleányaimra iskitöltök azokban a napokban Lelkemből,és ők is prófétálnak.
19. És csodákat teszek az égen fenn,és jeleket a földön lenn:vért, tüzet és füstfelleget.
20. A nap sötétté válik,és a hold vérré,mielőtt eljön az Úr nagy és fenséges napja.
21. Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.
22. Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok,
23. azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.
24. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.
25. Mert ezt mondja róla Dávid:Láttam az Urat magam előtt mindenkor,mert jobbom felől van,hogy meg ne inogjak.
26. Azért vidult fel a szívem,és ujjongott fel a nyelvem,még testem is reménységben fog nyugodni,
27. mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában,azt sem engeded,hogy Szented elmúlást lásson.
28. Megismertetted velem az élet útjait,betöltesz engem örvendezéssela te orcád előtt.
29. Atyámfiai, férfiak! Nyíltan megmondhatom nektek ősatyánkról, Dávidról, hogy meghalt, és eltemették, sírja is nálunk van mindmáig.
30. De próféta volt, és tudta, hogy az Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára;
31. ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást.
32. Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.