37. Akit azonban az Isten feltámasztott, az nem látott elmúlást.
38. Vegyétek tehát tudomásul, atyámfiai, férfiak, hogy őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát,
39. és mindabból, amiből Mózes törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz.
40. Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, amit megmondott az Úr a próféták által:
41. Lássátok meg, ti gúnyolódók,és ámuljatok el, és semmisüljetek meg,mert olyasmit viszek végheznapjaitokban,amelyet el sem hinnétek,ha valaki elbeszélné nektek.”
42. Amikor pedig mentek kifelé, kérték őket, hogy a következő szombaton is hirdessék nekik ezeket a dolgokat.
43. Miután szétoszlott a gyülekezet, sokan követték a zsidók és az istenfélő prozeliták közül Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk, és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében.
44. A következő szombaton azután majdnem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét.
45. Amikor meglátták a zsidók a sokaságot, elteltek irigységgel, és káromolva ellene mondtak Pál beszédének.
46. Ekkor Pál és Barnabás bátran ezt mondta: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.
47. Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld végső határáig.”
48. Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és akik az örök életre választattak, mindnyájan hívővé lettek.
49. Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban.
50. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.
51. Ők pedig lerázták lábuk porát ellenük, és elmentek Ikóniumba.
52. A tanítványok azonban megteltek örömmel és Szentlélekkel.