1. Élt Cézáreában egy Kornéliusz nevű férfi, az úgynevezett itáliai csapat századosa.
2. Egész háza népével együtt kegyes és istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.
3. Ő egyik délután három óra tájban látomásban tisztán látta, hogy az Isten angyala bemegy hozzá, és megszólítja: „Kornéliusz!”
4. Ő pedig rátekintett, és megrémülve kérdezte: „Mi az, Uram?” Erre az angyal ezt mondta neki: „Imádságaid és alamizsnáid emlékeztetőül feljutottak az Isten elé.
5. Most azért küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz azt a Simont, akit Péternek is hívnak.
6. Ő egy Simon nevű tímár vendége, akinek a háza a tengerparton van.”
7. Miután az angyal, aki vele beszélt, eltűnt, előhívott két szolgát, és egy istenfélő katonát azok közül, akik állandóan mellette voltak.
8. Ezeknek mindent elmondva elküldte őket Joppéba.
9. Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.
10. Közben azonban megéhezett, és enni kívánt. Amíg az ételt készítették, révületbe esett,
11. és látta, hogy az ég megnyílik, és leszáll valami nagy lepedőhöz hasonló, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le a földre.
12. Benne volt ebben a föld mindenféle négylábú és csúszómászó állata, és az ég mindenféle madara.
13. Ekkor hang hallatszott: „Kelj fel, Péter, öld és egyél!”