18. Amikor felnőtt a gyermek, egy alkalommal kiment az apjához, az aratókhoz.
19. Egyszer csak azt mondta az apjának: Jaj a fejem, a fejem! Az apja meghagyta a szolgájának, hogy vigye el az anyjához.
20. Az föl is vette, és elvitte az anyjához; annak a térdén feküdt délig, akkor meghalt.
21. Az anya fölment, és lefektette az Isten emberének az ágyára, rázárta az ajtót, és elment.
22. Odahívta a férjét, és így szólt: Küldj ide egy szolgalegényt meg egy szamarat, hadd siessek az Isten emberéhez, aztán visszatérek.
23. De a férfi azt kérdezte: Miért mégy ma hozzá? Hiszen nincs sem újhold, sem szombat! Az asszony így szólt: Hagyj békén!
24. És fölnyergelve a szamarat, ezt mondta a szolgalegénynek: Hajtsd az állatot állandóan, és ne akadályozz a vágtatásban, amíg nem szólók neked!