15. És fogta az Úristen az embert, elhelyezte az Éden kertjében, hogy azt művelje és őrizze.
16. Ezt parancsolta az Úristen az embernek: A kert minden fájáról szabadon ehetsz,
17. de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz, mert ha eszel róla, meg kell halnod.
18. Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.
19. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi.
20. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de az emberhez illő segítőtársat nem talált.