Zsoltárok 139:2-11 Karoli Biblia 1908 (HUNK)

2. Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat.

3. Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

4. Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

5. Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

6. Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt.

7. Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak?

8. Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

9. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10. Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11. Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

Zsoltárok 139