4. Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5. Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6. De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7. És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8. Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9. Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10. A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11. Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;