6. Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7. És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8. A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9. Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11. Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12. Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13. És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14. Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15. Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!