25. Mert a kinek van, annak adatik; és a kinek nincs, attól az is elvétetik, a mije van.
26. És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.
27. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen.
28. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban.
29. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.
30. És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt?
31. A mustármaghoz, a mely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb,
32. És mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.