14. A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15. Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16. A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22. Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?