14. Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva:
15. Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.
16. Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai: hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek ő felőle vannak megírva, és hogy ezeket mívelték ő vele.
17. A sokaság azért, a mely ő vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.
18. Azért is méne ő elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala.
19. Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ ő utána megy.
20. Néhány görög is vala azok között, a kik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen: