17. Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18. Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19. Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20. Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21. Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
22. Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23. Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24. Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
25. Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;