5. Ha pedig valaki közületek szomorúságot okozott, az nem engem bántott meg, hanem titeket, mindnyájatokat. Ezt túlzás nélkül mondhatom.
6. Így tehát elég neki az a büntetés, amit a többiektől kapott.
7. Most már inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy túlságosan bánkódjon, és a nagy szomorúság megártson neki!
8. Kérlek benneteket, most inkább éreztessétek vele, hogy mégis szeretitek!
9. Ezért írok most, hogy lássam, vajon mindenben engedelmeskedtek-e.
10. Akinek pedig ti megbocsáttok, annak én is. Mert ha volt egyáltalán mit megbocsátanom, akkor is a ti érdeketekben bocsátottam meg, Krisztussal együtt.
11. Igen, feltétlenül szükséges, hogy megbocsássunk egymásnak, különben becsaphat bennünket a Sátán. Hiszen jól ismerjük a szándékait.
12. Azért mentem Tróászba, hogy mindenkinek hirdessem a Krisztus örömhírét. Ott az Úr jó lehetőséget adott nekem erre.
13. Mégsem volt nyugalma szellememnek, mivel nem találkoztam Titusszal, aki a Krisztusban testvérem. Ezért elbúcsúztam az ottani testvérektől, és továbbmentem Macedóniába.