28. Amikor már minden és mindenki Krisztus uralma alatt lesz, akkor maga a Fiú is aláveti magát az Atya-Isten uralmának. Igen, az Atya mindent a Fiú uralma alá helyez. Végül pedig a Fiú is aláveti magát az Atyának — így azután az Atya-Isten tökéletesen uralkodni fog minden és mindenki felett.
29. Egyébként pedig, mit tesznek azok, akik a halottakért merítkeznek be? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, akkor ezek az emberek miért merítkeztek be értük?
30. Mi is miért nézünk szembe állandóan a veszélyekkel?
31. Naponta halálos veszélyben élek, és kész vagyok a halálra. Testvéreim, ez olyan igaz, mint a veletek való dicsekvésem Urunk, a Krisztus Jézus által.
32. Ha csak emberi módon küzdöttem volna a „vadállatokkal” Efezusban, annak mi értelme lett volna? Ha a halottak soha nem támadnak fel, akkor igaza van annak, aki azt mondja: „Együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk!”
33. Ne engedjétek magatokat becsapni! „A rossz társaság elrontja a jellemes embert is!”
34. Térjetek végre észre, és ne vétkezzetek többé! Mert vannak közöttetek, akik nem is ismerik Istent igazán — azért mondom ezt, hogy elszégyelljék magukat!
35. De azt kérdezhetné valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek vissza az életbe?”
36. Ezek ostoba kérdések! Gondolj arra, mikor elveted a vetőmagot: csak akkor fog kihajtani, ha előbb már „meghalt” a földben.
37. Az a mag, amelyet elvetsz, nem is hasonlít a kifejlett növényre, például búzára, vagy valamilyen más növényre.
38. Isten azonban felnöveszti, és arra a mintára formálja, amelyet annak a bizonyos növénynek tervezett. Minden egyes fajnak a saját alakját adja.
39. Az élőlények különböző csoportjainak a teste és formája is különböző. Más az emberi test, más a négylábú állatok teste, megint más a madaraké, vagy a halaké.
40. Az égitestek pedig egészen mások, mint a földi élőlények. Bizony, nagy különbség van az égitestek szépsége és a földi élőlények szépsége között!
41. Még az égitestek sem egyformák: más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, megint másféle a csillagok fénye. Sőt, még a csillagok fénye sem egyforma!
42. Így van ez a halottak feltámadásával is. Az emberi test, amelyet „elvetünk” a földbe, romlandó, és el is pusztul. Az a test viszont, amely feltámad, nem romlik meg soha: elpusztíthatatlan!
43. Amikor eltemetjük a holttestet, az egyáltalán nem szép látvány. De mikor feltámad, dicsőséges lesz! Amikor eltemetjük, semmi erő nincs benne már. De mikor majd feltámad, telve lesz erővel!
44. Amikor eltemetjük, közönséges emberi testet temetünk el. De mikor feltámad, az már szellemi test lesz!Igen, ahogyan van hús-vér emberi test, van szellemi test is.
45. Erről beszél az Írás: „Az első ember, Ádám, élő lélekké lett”. Az „utolsó Ádám” azonban életet adó szellem.