13. Igazán mondom nektek, hogy Illés már el is jött, és úgy bántak vele, ahogy akartak, ahogy az Írás mondja róla.”
14. Amikor visszaértek a többi tanítványhoz, nagy tömeget láttak körülöttük, és néhány törvénytanítót is, akik a tanítványokkal vitatkoztak.
15. Amint az emberek meglátták Jézust, elcsodálkoztak, és odafutottak, hogy köszöntsék.
16. Jézus megkérdezte: „Miről vitatkoztok?”
17. Egy férfi válaszolt a tömegből: „Mester, elhoztam a fiamat hozzád. Olyan szellem lakik benne, amely megnémítja.
18. Valahányszor ez a szellem megragadja, a fiam földre zuhan, habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle a gonosz szellemet, de nem tudták.”
19. „Ó, milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még közöttetek maradnom? Meddig kell még elviseljelek titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” — mondta Jézus.
20. Odavitték, s amikor a gonosz szellem meglátta Jézust, megrázta a fiút, aki összeesett, és habzó szájjal fetrengett a földön.
21. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mennyi ideje van a fiad ebben az állapotban?”Az apa ezt felelte: „Már gyermekkora óta.
22. Ez a szellem a fiamat sokszor belehajszolta tűzbe-vízbe, hogy megölje. De könyörgök, ha tudsz valamit tenni, szánj meg bennünket, és segíts!”
23. Jézus így válaszolt: „Azt mondod: »Ha tudsz valamit tenni …« Minden lehetséges annak, aki hisz.”
24. A fiú apja sírva felkiáltott: „Igen, hiszek! De segíts rajtam, hogy ne maradjon bennem semmi kételkedés!”