14. Miután már minden pénze elfogyott, nagy szárazság támadt azon a vidéken. A föld nem termett semmit, és mindenki éhezett. A fiú is éhes volt, és pénzre lett volna szüksége.
15. Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki elküldte, hogy a disznónyáját őrizze.
16. A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.
17. Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!
18. Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.
19. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek. De hadd legyek legalább olyan, mint a szolgáid, akik fizetésért dolgoznak!«