20. Ó, ti ostobák! Bebizonyítsam nektek, hogy az a hit, amelyből nem következnek tettek, nem ér semmit?
21. Ábrahám, ősapánk is azzal vált Isten számára elfogadhatóvá, amit tett: felajánlotta Istennek az oltáron a fiát, Izsákot.
22. Ebből láthatjátok, hogy Ábrahám hite és a tettei összhangban voltak. A hite azzal vált tökéletessé, amit a hite alapján tett.
23. Így teljesedett be, amit a Írás mond: „Ábrahám hitt Istennek, és bízott benne. Isten pedig elfogadta Ábrahám hitét, és elfogadta őt magát is”. Ezért nevezte Isten a „barátjának” Ábrahámot.
24. Látjátok tehát, hogy az embert a tettei teszik valóban elfogadhatóvá Isten számára. Pusztán a hite által ez nem lehetséges.