16. Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet mondott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti nem zsidók, akik félitek az Istent!
17. Izráel Istene kiválasztotta ősapáinkat. Ő tette naggyá népünket, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával.
18. Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában.
19. Isten hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül.
20. Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.Ezután vezetőket adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig.
21. Ekkor a nép királyt kért Istentől, aki Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott.
22. Azután Isten Saul királytól elvette a királyságot, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Jessze fiát, akit szeretek, ő majd mindent megtesz, amit mondok neki.«
23. Ennek a Dávidnak az utódai közül való a Megmentő, akit Isten Izráelnek küldött, ahogyan ezt megígérte. Ez a Megmentő nem más, mint Jézus!
24. Jézus megérkezése előtt János mondta egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat és életüket, és merítkezzenek be.
25. Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Krisztus! Ő majd csak ezután fog jönni. De én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem a lábáról.«
26. Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti nem zsidók, akik imádjátok Istent, a megmenekülésnek ez az üzenete nekünk szól.
27-28. Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Megmentő, és elítélték őt. Bár nem tudtak Jézus ellen semmi olyat mondani, amiért meg kellett volna halnia, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és öljék meg. Így azután megtörtént minden, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban.