20. Nem tehetjük meg, hogy ne szóljuk azt, amit láttunk és hallottunk.”
21. Azok erre megfenyegették, de elbocsátották őket, mert a nép miatt nem találtak semmi módot arra, hogy megbüntessék őket, mert mindannyian dicsőítették az Istent azért, ami történt.
22. Az az ember, akivel a gyógyulásnak ez a jele történt, több volt negyven évesnél.
23. Miután elbocsátották őket, övéikhez mentek és hírül adták mindazt, amit a főpapok és vének nekik mondottak.
24. Azok, miután meghallgatták, egy indulattal felemelték szavukat és így szólottak Istenhez: „Parancsolónk, te alkottad a mennyet és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.
25. Te mondottad atyánknak, Dávidnak, a te szolgádnak szájával a Szent Szellemen át: Miért féktelenkednek a nemzetek, és miért van gondjuk a népeknek a hiábavalóságra?