9. mikor nem ismernek ránk, s mikor ránk ismernek, haldoklókként, pedig élünk, fenyíték alatt, de meg nem öletve,
10. megszomorítva és mindig örvendezve, szegényekként, noha sokakat gazdagítunk, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindent birtokolnak.
11. Kinyílt a szánk felétek, korintusiak, kitágult a szívünk.
12. Nem szűkös helyetek van bennünk. A saját belsőtökben szűk a hely.
13. Úgy szólok hozzátok, mint gyermekeimhez, viszonzásul ti is táguljatok ki.