9. Most megkérdezte őt: „Mi a neved?” „Légió a nevem – felelte neki –, mert sokan vagyunk!”
10. Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őt el arról a vidékről.
11. Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.
12. Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!”
13. Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba s a tóba belefulladt.
14. Pásztoraik erre elfutottak s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek– megnézni, hogy mi történt.
15. Odaértek Jézushoz és látták, hogy az ördöngős, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.
16. Azok aztán akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngőssel és a disznókkal.
17. Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.
18. Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngős kérlelte, hogy vele lehessen.
19. De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Eredj haza a tieidhez és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, s hogy hogyan könyörült rajtad.”
20. Az el is ment és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.
21. Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,
22. mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett
23. és igen kérlelte őt: „Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen.”
24. El is ment vele. De nagy tömeg követte és szorongatták.
25. Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,