33. Erre felálltak, s még abban az órában visszatértek Jeruzsálembe. A tizenegyet és a velük levőket egybegyűlve találták.
34. Azok elbeszélték, hogy valóban feltámadott az Úr, és láthatóan megjelent Simonnak.
35. Ők meg előadták az úti élményeket, meg azt is, hogy miképpen ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.
36. Mialatt ezeket beszélték, egyszer csak ott állt közöttük.
37. Megrettenve, félelemmel telten úgy vélték, hogy szellemet látnak.
38. Ő azonban megszólította őket: „Miért vagytok nyugtalanok? Miért szállnak fel fontolgatások szívetekben?
39. Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja,
40. mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”
41. Még hitetlenek voltak az örömtől és álmélkodtak, amikor így szólt: „Van-e itt valami ennivalótok?”
42. Azok egy sült haldarabot adtak oda neki.
43. Megfogta, és a szemük láttára megette.
44. Azután így szólt hozzájuk: „Ezekkel a szavakkal mondtam meg nektek, még amikor veletek voltam, hogy be kell teljesedniük mindazoknak, amiket Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban felőlem megírtak.”
45. Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy belássanak az írásokba.
46. Azt is mondta nekik: „Így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
47. és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az emberek.
48. Ti vagytok ezeknek tanúi.