32. Mikor a küldöttek elmentek, úgy találák, ahogy mondotta nekik.
33. Ahogy a szamárcsikót eloldották, a gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a csikót?”
34. Erre ők ezt felelték: „Mert az Úrnak szüksége van rá.”
35. Ezután Jézushoz vezették a csikót, rádobták köpenyeiket és felültették Jézust.
36. Mialatt ment, köpenyeiket az útra terítették.
37. Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejárójához, a tanítványok egész sokasága örvendezve nagy hangon kezdte magasztalni Istent mindazokért a hatalmas tettekért, amelyeket láttak.
38. „Áldott, aki jő, az Úr nevében érkező király – szólottak. A mennyben békesség és a magasságban dicsőség.”
39. Ekkor a tömegből néhány farizeus megszólította Jézust: „Tanító! Korhold meg tanítványaidat!”
40. „Azt mondom nektek – felelte ő –, hogy ha ezek hallgatnak, a kövek kezdenek kiáltani.”
41. Mikor közel érkezett és meglátta a várost, sírva fakadt rajta
42. és ezt mondotta: „Óh, ha a mai napon te is megismerted volna, hogy mi válik békességedre. Most azonban el van rejtve szemed elől.