19. „Én Gábriel vagyok – felelte neki az angyal – az, aki Isten mellett szoktam állni. Azért küldtek el, hogy beszéljek veled, és örömhírül hirdessem ezeket.
20. Hallgatásra leszel azonban ítélve addig a napig, amelyen megtörténnek ezek, nem fogsz tudni szólni amiatt, hogy nem hittél szavaimnak, melyek a maguk idejében be fognak teljesedni.”
21. A nép pedig várt Zakariásra, és csodálkozott azon, hogy késik a templomban.
22. Mikor aztán kiment és nem tudott szólani hozzájuk, fölismerték, hogy látomást látott a templomban. Csak integetett nekik, de megmaradt némának.
23. Mikor papi szolgálatának napjai beteltek, elment haza.
24. E napok után felesége, Erzsébet fogant, majd öt hónapra elrejtőzött. Azt mondta:
25. „Így tett velem az Úr azokban a napokban, amelyekben rám tekintett, hogy gyalázatomat, melyet az emberek között viseltem, levegye rólam.”
26. A hatodik hónapban azután az Isten Galileának egyik városában, melynek neve Názáret, elküldte Gábriel angyalt
27. egy szűzhöz, aki egy – a Dávid házából való József nevű férfinak volt a jegyese. A szűz neve Mária volt.
28. Bement hozzá az angyal és megszólította: „Örülj, kegyelembe fogadott, az Úr van veled.”
29. A leányt azonban megzavarta a szó, de amíg fontolgatta, hogy honnan eredhet a köszöntés,
30. az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Mária, hiszen kegyelmet találtál az Istennél.
31. Lásd, méhedben foganni fogsz, fiat szülsz, és azt a Jézus névvel fogod nevezni.
32. Nagy lesz ő, a Magasságos Fiának nevezik majd, s az Úr, az Isten, neki adja atyjának, Dávidnak trónját,
33. úgyhogy az örök korokon át fog Jákób házán uralkodni, s királyságának nem lesz vége.”
34. „Hogy lehet ez meg – kérdezte Mária az angyaltól –, miután én férfit nem ismerek?”
35. „A Szent Szellem száll reád – felelte neki az angyal –, a Magasságosnak hatalma fogja rád vetni árnyékát, ezért szentnek fogják nevezni szülöttedet, Isten Fiának.