8. Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.
9. Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: „Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izráel fiai ennyire becsültek a szerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,
10. odaadták a fazekas mezejére.”
11. Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” „Te mondod” – felelte Jézus.
12. Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.
13. Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod mekkora vádakat mondanak ellened?”
14. De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
15. Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként egy foglyot, akit a tömeg akart, elbocsátott.
16. Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17. Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?”
18. Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.
19. Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába. Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”
20. A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
21. A helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!” – mondották azok.
22. „Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?” „Feszítsék meg!” – mondották mindannyian.
23. „De hát mi rosszat tett?” – kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!”