3. Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.”
4. Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
5. „Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.”
6. A tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
7. elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
8. A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról és beszórták velük az utat.
9. A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsánna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsánna a magasságokban!”
10. Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és azt kérdezték: „Ki ez?”
11. A sokaság ezt felelte rá: „Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.”
12. Jézus aztán bement a templomba s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit
13. és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.”