29. Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
30. Én és az Atya egy vagyunk.”
31. A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
32. Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”
33. „Nemes tettért nem kövezünk meg téged – felelték neki a zsidók –, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”
34. Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
35. Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható –,
36. akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! – akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
37. Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.